Milyen szerszám a dugókulcs?
A dugókulcs külső kulcsnyílású csavarok meghúzására és kioldására szolgáló szerszám.
A dugókulcs egyik oldalán egy négyzet alakú nyílás van, ebbe csatlakozik a hajtószár, nyomatékkulcs vagy racsnis hajtókar.
A másik oldal a dugókulcs feje – ez különböző méretű és alakú lehet attól függően, hogy milyen típusú csavarhoz illeszkedik. A legelterjedtebb a hatlapfejű (hexa) csavarhoz való dugókulcs. Ilyen csavarokkal leggyakrabban építőiparban, autóiparban vagy faszerkezeteknél találkozhatunk.
A jobb minőségű hatszögletű dugókulcsok belső fala kicsit ívelt, vagy a lapok találkozásánál lyukasak, hogy a nyomatékot ne a csavarok sarkaira vigyék át, megelőzve ezzel a csavarok elnyírását.
Ezt a kialakítást több nagy gyártó saját néven árulja:
- Facom OGV
- Bahco Dynamic Drive
- CK SureDrive
Hasonló okból gyártanak tizenkétszögletű dugókulcsot is: ha a csavar és a kulcs között több találkozási pont van, akkor könnyebb a nyomatékot átvinni.
A dugókulcs előnyei
A hatszögfejű csavarok vagy az anyacsavarok szerelésére villáskulcsot vagy csillagkulcsot is lehet használni. Mi szól a dugókulcs mellett?
A dugókulcsok egyik előnye, hogy a cserélhető fej miatt a több csavarmérethez illeszkedő készlet sokkal kisebb helyet foglal, mint egy villáskulcs készlet.
Nagy előny továbbá a jobb hozzáférés: a különböző toldók, csuklók, hosszított dugókulcsok segítségével nehezen elérhető helyeken is lehet szerelni – mint például egy autó motorterében.
Csillagkulcsokból is kapható ugyan racsnis, de egyrészt kevésbé elterjedt, mint a dugókulcsokhoz illeszkedő racsnis hajtókar, másrészt az olyan csavarokhoz, amik körül nincsen hely, ezekkel sem lehet hozzáférni.
Miből készül a dugókulcs?
Az acél valamelyik ötvözetéből – kézi csavarozáshoz króm-vanádium (innen a név: krova készlet) ötvözetet, a gépi (impakt) csavarozáshoz pedig króm-molibdén ötvözetet használnak általában. A különbség a közhiedelemmel ellentétben pont nem az, hogy a gépi használatra gyártott kulcs keményebb, hanem ellenkezőleg: rugalmasabb, kevésbé merev. Ennek oka az, hogy a króm-vanádium dugókulcs nem bírja az ütvecsavarozó terhelését, a vibrációt és a nagyobb nyomatékot.
A króm-molibdén ismerős lehet a bicikliseknek, a drágább és jobb minőségű vázakat ebből az anyagból szokták gyártani pont a rugalmassága miatt. Ezek az előnyös tulajdonságok egyúttal magasabb árral is járnak természetesen.
Melyik a jobb?
Ha valaki most azon gondolkodik, hogy hosszú távú befektetésként érdemesebb impakt dugókulcsokba beruházni még kézi használatra is, az figyeljen arra, hogy a várható nagyobb terhelés miatt ezek a kulcsok még a króm-molibdén előnye mellett is nagyobb méretűek, vastagabbak, mint az ugyanolyan csavarméretű króm-vanádium megfelelőik.
Ezüst vagy fekete
A két típust megkülönböztetni viszonylag egyszerű: a gépi használatra szánt dugókulcsok nem kapnak króm borítást, hanem fekete színűek. Ennek oka, hogy a krómbevonat helyett a fekete színűre eloxidált (és gyakran olajjal kezelt) felület védi a rozsdásodástól és a kopástól a szerszámot. A kézi használatra szánt dugókulcsoknál ezt a védelmet a króm nyújtja, ami viszont a gépi használattól leperegne.
Krómbevonatból van fényes és matt változat. A matt előnye, hogy nem tükröződik, nem csillan be (például erős lámpával megvilágított munkakörnyezetben), és még az ujjlenyomat sem látszik meg rajta.
A dugókulcsok mérete
Minden dugókulcsnál kétféle méretet tüntetnek fel a gyártók: a négyzetes csatlakozó méretét (a hajtószár felé) és a fej méretét (a csavar felé).
Milyen hajtószárhoz illeszkedik?
A négyzetes lyuk méretét mindig angolszász mértékegységben adják meg, a következő méretek elterjedtek: ¼”, 3/8”, ½”, ¾’, 1”. (1” körülbelül 2.54cm)
Ennek a méretnek kell egyeznie tehát a dugókulcson és a hajtókaron.
A hajtókarok csatlakozójában gyakran kis csapágygolyók vannak. Ezeket belülről rugók nyomják kifelé, és a dugókulcs belsejében lévő mélyedésbe vagy lyukba illeszkednek, meggátolva a dugókulcs lecsúszását a csonkról.
Mekkora csavarfejhez illeszkedik?
A fej mérete lehet angolszász vagy metrikus is, azt a távolságot mutatja, ami a dugókulcs belsejében két szemközti lap közt van. A gyártók általában 3mm – 80mm közötti dugókulcs méreteket kínálnak.
Praktikusan a kisebb hajtószár méretekhez (1/4”, 3/8”) kisebb fejméret, a nagyobbakhoz nagyobb tartozik – a nagyobb csavarhoz tartozó nagyobb nyomaték igényli az anyagot.
A dugókulcs mélysége
Különböző hosszúságú (katagusban gyakran mélységnek hívják) dugókulcsokat találhatunk a gyártók kínálatában. Vannak kifejezetten hosszú kulcsok, amikkel mélyre lehet nyúlni, vagy akár egy hosszabb túlnyúlású csavarra rátekerni az anyacsavart.
De vannak kifejezetten rövid kulcsok is, ezek akkor lehetnek különösen hasznosak, ha szűk helyre kell beférni a hajtókar fejének és a kulcsnak.
Hajtószárak
Ahhoz, hogy a dugókulcsot használni tudjuk, szükség van egy hajtószárra, hajtókarra. Ez az a nyél, amihez a dugókulcsot rögzítjük, majd elforgatjuk.
Racsnis hajtókar
Ha készletben vásárolunk dugókulcsot, akkor a leggyakrabban egy racsnis hajtókar jár hozzá:
A hajtókar négyzet alakú csatlakozójára rápattintjuk a dugókulcsot, majd beállítjuk, hogy melyik irányba hajtson a szár. Ezt egy háromállású kapcsolóval szabályozhatjuk, jobbra, balra, vagy fixen zárjon a racsni (ez utóbbi funkció az egyszerűbb kivitelekből hiányozhat).
A racsnis szerkezet jellemzője, hogy hány fogból áll: minél több a fog, annál gyakrabban ugrik a racsni, és lehet visszaforgatni a szárt. Egy 45 fogas racsni például 8 fokonként kattan egyet, vagyis ha ennél kisebb szögben tudjuk csak mozgatni a hajtószárat helyhiány miatt, akkor a racsni nem fog kattanni.
Így néz ki egy racsniszerkezet szétszerelve:
Egyes hajtószárakon egy gomb is van, amivel a használat végén kioldhatjuk a dugókulcsot a rögzítésből.
Nyomatékkulcs
A nyomatékkulcs egy racsnis hajtókar, ami mutatja vagy kontrollálja, hogy milyen erővel húzzuk a csavart. Ha valaki húzott már meg csavart, az tudja, hogy minél tovább húzzuk, annál nehezebben fordul el – és nagyon sok felhasználási esetben nem is szabad túlhúzni a csavart.
Erre való a nyomatékkulcs. A meghatározott nyomatéknál erősebben már nem húzza tovább a csavart, csak elforog a fej. Jó példa erre az autók kerékcsavarja: ha túl erősen húzzák meg (például légkulccsal), az károsíthatja a csavart, és kézi csavarkulccsal akár levehetetlen is lesz a kerék.
Csúsztatható fejű keresztszár
Ezen a száron a fej csúsztható és rögzíthető, lehetővé téve így akár a kétkezes használatot, akár a meghosszabbított erőkart.
T-szár
Ez hasonló a keresztszárhoz, de annál jóval masszívabb és az ergonómikus nyéllel készült darabok kifejezetten kényelmesen használhatóak is.
Gyorstekerő
Ez egy furdancshoz hasonló hajtószár, elvileg megkönnyíti és meggyorsítja a tekerést, a gyakorlatban…
Elektromos csavarhúzók
Az elektromos csavarhúzók lehetnek hagyományos fúrógépek, de ma már elterjedtek az elektromos impakt csavarozók is. Ezek használatához – hacsak nem erre szolgáló célszerszámok – egy átalakítóra van szükség, amit a fúró tokmányában rögzítünk, majd ehhez csatlakoztatjuk a megfelelő típusú (kézi vagy impakt) dugókulcsot.
Pneumatikus csavarozók
A pneumatikus csavarozók sűrített levegővel működnek, erősek és gyorsak. Ezekhez a gépekhez csak impakt dugókulcsot érdemes használni.
Dugókulcs kiegészítők
Toldók
A hajtószár és a dugókulcs közé különböző hosszúságú toldókat illeszthetünk, csak a megfelelő méret használatára kell figyelni.
Csuklók
A nehezen elérhető helyekhez készülnek csuklók, amik gyakorlatilag rövid toldók, amik el tudnak fordulni.
Méretváltók
Ahogy már többször szóba került a cikkben, a dugókulcs és a hajtókar méretének egyeznie kell. Ha mégse így van, akkor méretváltót kell illeszteni a két szerszám közé, így használhatunk például ¾”-os dugókulcsot ½”-os hajtókarral.
Flexibilis szárak
Ha a csukló nem elég, egy flexibilis szár még segíthet.
Speciális dugókulcsok
Ahogy a cikk elején már szerepelt, a dugókulcsok egyik elsődleges használati területe az autóipar, ezen belül pedig a kerékcsavarral szinte mindenki találkozott már.
Csőkulcs
A gyári kerékcsere készletben általában egy csőkulcs van – ez dugókulcs és hajtószár egyben. Csőkulcs persze nem csak kerékcsavar méretben van, és nem csak hajlított formában.
A legtöbb autóhoz nem a felső polcról adnak kulcsot gyárilag, ezért ha a gumis a fenti ajánlás ellenére mégis légkulccsal húzta meg a csavarokat, akkor jó eséllyel nem fogjuk tudni leszedni a kereket. Erre megoldás lehet egy vascső, amit csőkulcs szárára húzva meghosszabbítjuk az erőkart, vagy érdemes beszerezni a kocsiba egy kerékkulcsot.
Kerékkulcs
Ezek a kereszt alakú kulcsok általában sokkal masszívabbak, mint a sima csőkulcsok, és négy csavarmérethez is jók (17, 19, 21, 23mm).
Gyertyakulcs
Egy másik, szintén autóknál használt speciális kulcs a gyertyakulcs. Ezek is csőkulcsok, de gyakran gumis belső borítással készülnek, hogy a gyertyát megfogják és védjék egyúttal a sérüléstől.
Csavarkihajtó kulcsok
Nem túl messziről nézve összekeverhetőek egy dugókulccsal, pedig pont szembe fociznak. Amíg a dugókulcsok tervezésénél a legfontosabb, hogy a csavar épen maradjon, addig a csavarkihajtót a már sérült fejű csavarokhoz használják, és a lényeg, hogy bármi áron, de a csavar kijöjjön.
Ezt egy speciális belső falkialakítással érik el, a kihajtó nem kiméli a csavar fejét.
Lyukas dugókulcsok
A hatlapfejű csavarok mellett kevés szó esett eddig az anyacsavarokról, holott a legtöbb csavarfej másik végén egy anyacsavar is van. Ez a csavar általában szintén hatszögletű, és a legtöbbször villáskulccsal is megfogható, de ha nem, és a csavar túlnyúlik rajta, akkor olyan dugókulcsra lehet szükségünk, amin a csavarszár átfér.
Szigetelt dugókulcsok
Ahogy a legtöbb szerszámból, úgy a dugókulcsból is van szigetelt kivitel – természetesen szigetelt hajtókarral együtt használva van értelme.