Diablo

Míg Európában rengeteg kisebb, önálló szerszámmárka kínálatából választhatunk (Knipex, Wiha, Wera, PB Swiss Tools, stb.), amikről más kontinenseken csak a téma iránt különösen fogékonyak hallottak, addig a globális szerszámpiac ismert nevei néhány cégcsoport kezében összpontosulnak. Ezek közt van hagyományosan nagy múlttal rendelkező cég, ami a versenytársai felvásárlása révén tudott nagyra nőni, és van néhány pénzügyi befektetők által összevásárolt portfólió is.

Az önálló, kisebb cégek szinte kizárólag a kézi szerszámok vagy a szerszámtárolás piacán mozognak. Ahhoz, hogy valaki saját elektromos vagy benzines szerszámgép kínálattal lépjen piacra, szükséges a globális méret, hogy gazdaságosan gyártson vagy gyártasson. Ez a globális méret pedig leginkább mások felvásárlásával érhető el (pl. Stanley Black&Decker), így alakultak ki azok a cégcsoportok, amikről majd szó lesz itt a blogon a későbbiekben.

Rögtön két ellenpéldát is tudok mondani. Az első a Hilti, ami úgy tudott bekerülni és bent maradni a szerszámgyártás legnagyobbjai közt, hogy évtizedeken át csak a saját márkanevét építette. A másik ellenpélda az Aldi és a Lidl szerszámmárkája, a Workzone és a Parkside, amit OEM gyártókkal készíttetnek, de mint márkanevek így is jelentős szereplői a szerszámpiacnak, köszönhetően annak hogy a már kiépített terjesztési láncuk révén hatalmas piacokat tudnak elérni a mindkét cégre jellemző remek ár-érték arányú termékekkel.